Szép idő volt, de rövid gatyában fáztam volna. Nagyiék küldtek sütit, anya mondta, hogy vigyek át a szomszédba és mutatkozzak szépen be, hogy mi vagyunk az új szomszédok. Nem akartam mondani, hogy én már ismerem az egyiket (bár nem tudom kikkel lakik Josh). Nem baj, engedelmesen a kezembe vettem a kis dobozt és elindultam a szomszédba. Ordibálások hallatszottak ki Joshék felől, de nem az az ideges, hanem az a bulizós ordibálás. Remélem nem zavarok. Megnyomtam a csengőt, majd minden elhallgatott. Pár perc múlva Josh csapzottan állt előttem.
- Szia, remélem nem zavarok, anya küldött, hogy hozzak sütit.
- Megjött a pizza?- kiabált egy idegen férfi hang.
- Kussoljál már!- ordított be neki Josh.- Bocsi. Amúgy szia, nem zavarsz!- ölelt meg.- a sütit meg köszi.- Gyere beljebb- bevezetett a nappaliba, ahol 7 idegen srác volt.
- Srácok, ő itt Lisa, Lisa ők itt az 1D és a 5SOS 2 tagja, Ash és Luke.
- Aha. Hát örülök, hogy megismerhetlek titeket.- kicsit bunkón mondtam, attól, hogy tegnap összebarátkoztam Josh-al még nem fogom az egész világot szeretni.- És honnan ismersz ilyen "nagyon híres" embereket?- mutogattam a levegőbe. Mindenki meglepődve nézett rám, pedig csak egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Öhm... dobolok és onnan. Kérsz valamit?
- Nem, köszi!- mosolyogtam rá kedvesen. Leültem a kanapéra, Josh is mellém feküdt.
- Nem üvegezünk?- vetette fel az ötletet azt hiszem Harry. A göndör az Harry, nem? Remélem. Leültünk a szőnyegre egy körbe, egyik oldalamon Josh, a másik oldalamon Luke ült. Az első pörgetésnél Louis pörgetett és Liam-re ment.
- Nos Liam, felelsz vagy mersz?
- Felelek!
- Hm... Sophia milyen az ágyban?- húzogatta a szemöldökét Lou. Liam aranyosan elpirult, majd szűkszavúan annyit válaszolt "jó". Azután még volt 3-4 pörgetés, Josh arca tejszínhabos lett, Zayn lépe pedig össze lett firkálva. A következő pörgetésnél én voltam a szerencsés akit az üveg megtalált és Niall kérdezett.
- Felelsz vagy mersz?
- 8:1 arányban persze, hogy felelek...- válaszoltam semleges hangsúllyal.
- Oké. Milyen pasik jönnek be?- Josh kérdőn nézett rám. Elmélyedve bámultam előre.
- Eddig csak egy barátom volt, kék szeme volt és szőke haja. Magas volt és annyira jószívű. Mindig elmondta, hogy menyire szeret.- ez emlékeim rám törtek. ,,
- Hogy vagy?
- Kevin, ezt most komolyan mondtad? Azok után ami köztünk történt ilyennel töröd meg a csendet? Az meg a másik, hogy mit tudok rá válaszolni?! Köszi, jól vagy mondjak igazat? Inkább meg sem szólaltál volna!- bukott ki belőlem. Így utólag sem tudom eldönteni jól tettem-e vagy sem, de biztos, hogy mentem vele valamire.
- Jó, akkor mondd el hogy vagy! Az igazat és őszintén!
- Őszintén? Hát oké. Kurva szarul vagyok, mert egy hete sem szakítottam a pasimmal, de mindenki elvárja, hogy boldog legyek! Kurva szar, hogy amíg én majd' meghalok addig te csak röhögsz és olyan kurvára helyesen mosolyogsz! Elegem van, érted? Utálom az egész szaros életem, fogalmam sincs mi lesz velem és hogy hova kerülök, és értem, hogy mások is egyetemre mennek, de én költözök bazdmeg! Tudom, hogy önsajnáltatásnak hangzik, de rohadtul leszarom jelen helyzetben, hogy ki mit gondol!- kiabáltam, indulatos voltam. Egy apró könnycsepp kicseppent, de szinte észre sem vettem.
- Lis, sajnálom!
- Mit sajnálsz, Kevin?
- Hogy úgy érzed túl vagyok rajtad, pedig nagyon nem! Próbálom minden mozdulatodat az agyamba vésni, elraktározni, mert nem tudom hogy fogok rád emlékezni. Sosem akarlak elfelejteni, örökké szerelmes leszek beléd... és ezek nem csak üres szavak, ezek pontosan így vannak. Próbálom ezt az egész dolgot kevésbé fájdalmassá tenni, de nem tudom. Azt mondtam kihűlt, most úgy érzem jobban lángol, mint valaha. Egy máglya van a szívemben és nem tudom eloltani. Megőrülök, érted? De nem fogod fel, soha nem is fogod. Sajnálom, ha bántalak, de csak a saját fájdalmamat próbálom enyhíteni. Önző vagyok, tudom, de most az egyszer hagy legyek önző. Azóta az ominózus vasárnap óta nem tudok aludni mert csak rád gondolok. Kattog az agyam és megőrülök. Egy idegbeteg vagyok, mindenkire ráordítok akár kedves akár nem és elűzök magam mellől mindenkit! Szeretlek, érted? Nem tudok nélküled élni! Szeretlek, Lis!"
Mikor magamhoz tértem párpercnyi bambulásomból mindenki kérdőn nézett rám. Csak Josh ölelt félkarjával át és próbált nyugtatni. Az arcomhoz emeltem a kezem, rájöttem, hogy könnyes.
- Jól vagyok, csak az emlékek!
- Sajnálom, nem tudtam!- mondta Niall sajnálkozva.
- Igen, nem tudtad, semmi baj!- eresztettem felé egy halvány mosolyt. Tudtam, hogy a lelkem mélyén mindig is gyászolni fogok, de fogalmam sem volt miben fog ez megnyilvánulni. Pörgettem, már tök jókedvű voltam. Az üveg választása ismét Josh-ra esett.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Oké, akkor egyél tejszínhabot... Harry hasáról!- Josh először nem akarta elvállalni, de YOLO, szóval megcsinálta. Már vagy egy órája játszottunk, amikor megcsörrent a telefonom.
- Kisasszony, tudod mennyi az idő? 3 óra! Tudod mikorra kellett volna vinned a papírokat? 2!- íííííííííj. Elnéztem az időt.- Ne aggódj, bementem és leadtam helyetted.- váltott hirtelen hangsúlyt. Most vagy robbanni fog vagy történt valami.- Szerintem gyere haza...- mondta halkan.
- Miért? Történt valami?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Itt vannak... Kevin szülei!
- Mi? Hogy kik?
- Nyugodj meg! Hoztak neked valamit!
- Nem, nem, nem...- Josh kíváncsian pillantott rám.- Mit hoztak?
- Azt mondják egy levelet... Kevintől...
- Kevin?- a szememet könnyfátyol lepte el.
- Kevin?- hallottam meg Louis hangját. Mindenki egyszerre csapta tarkón majd engem bámultak tovább. Nem tudtam mit mondani. Csak álltam meredten... Josh kivette a telefonom a kezemből és kinyomta. Szorosan a karjaiba zárt én pedig a mellkasába fúrtam a fejem.
- Josh, haza kell mennem...- mondtam halkan.
- Elkísérlek, nem mehetsz egyedül!
- Köszönöm, de Kevin szülei és nem akarom, hogy azt higgyék...
- Oké, értem!- mosolygott rám. Még egyszer megölelt, majd felvettem a cipőm.- Utána vissza jössz?
- Szerintem nem, jót fog tenni egy kis... magány, gondolkozás, ilyenek!-néztem a cipőm.
- Rendben! De tudod, telefon van és ha kellek akár éjfélkor vagy utána is kereshetsz, jó?- nézett mélyen a szemebe.
- Köszönöm, tényleg, sokat jelent. Sziasztok, Srácok, örülök, hogy megismertelek titeket!
-Mi is örülünk, szia!- mondták kórusban. Megöleltem Josh-t, majd elindultam haza. Mivel a szomszédban lakunk nem kellet túl sokat sétálni. Az ajtó előtt megálltam, vettem egy mély levegőt, kifújtam, majd lassan benyitottam. Halk mozdulatokkal vettem le a cipőm, majd baktattam be a nappaliba.
- Sziasztok!- köszöntem Kevin szüleinek. Még régebben engedték meg, hogy tegezzem őket.
- Szia!- köszönt az anyukája. Arca megviselt volt, nem is tudom milyen feldolgozni az embernek a gyermeke elvesztését. De nem is akarom megtudni.
- Hogy vagy?- kérdeztem.
- Még élek... te hogy vagy?
- Próbálok erős lenni, nem elzárni magam...
- Hidd el, fiatal vagy még...-nézett rám John, Kevin apukája.- Sokáig gondolkoztunk elhozzuk-e neked ezt a borítékot- nyújtotta át.- De úgy gondoltuk tudnod kell. Nem szeretnénk összetörni, de olvasd el, szerintem érdekel. Ezt viszont feltétlenül el akartuk hozni.- nyújtott át egy másikat.- Kevin levele neked. Fel akarta adni postán, de erre már nem volt lehetősége!- a két borítékot leraktam az asztalra majd helyet foglaltam a fotelban. Csak a szülők beszélgettek én végig csendben ültem és azon agyaltam Kevin mit írhatott. Mikor Kevin szülei elmentek a két levéllel együtt felvonultam a szobámba. Először a kisebbet nyitottam ki, egy kézzel írt szöveg volt benne. Mikor megláttam egykori szerelmem kézírását a szemem befátyolosodott. A levél szövege ez volt:
,,Kedves Lisa!
Mikor először megláttalak azt gondoltam túl jó vagy hozzám. De bátor voltam és elhívtalak randizni. Az élet úgy hozta, hogy mi együtt legyünk. Egész kapcsolatunk alatt azt kértem Istentől: ne legyen ennek vége soha. Most mégis kimondtuk azt a szót, ami ennek az egésznek véget vetett. Kiborultam, fáj, nagyon. Mikor eszembe jutott ez az apró ötlet, hogy talán megírhatnám neked az érzéseim hülyeségnek tartottam. El is vetettem, most mégis itt ülök az ágyamon és azon gondolkozok hogyan is fejezhetném ki magam. Úgy érzem rám talált a szerelem és nem akarom elengedni. Kár, hogy nem tudom neked elmondani, hogy neked még a csillagokat is lehoznám, hogy érted bármelyik pillanatban feladnék bármit. Jobban szeretlek, mint a kínai kaját, jobban szeretlek, mint a zenét... Bármelyik pillanatban képes lennék itt hagyni mindent, csakhogy veled mehessek. Azt hiszem elsősorban a távkapcsolat miatt szakítottunk. Majd később megtudod mit is tettem érted. Oké, ne nézz hülyének, de egyáltalán nem tudom miket hadoválok itt össze. A lényeg, hogy mindennél jobban szeretlek, de szakítottunk. Ennek nem kellett volna így lennie, nagyon bánom, hogy nem öleltelek át és nem engedtem hogy ne menj el. Teljesen... beléd zúgtam. Nekem te vagy az igazi és bárhogy is fog alakulni mindig is szeretni foglak. Életem végéig!Az utolsó mondat rendesen belém döfte a kést. A könnyeim teljesen eláztatták a levelet. Ezek voltak Kevin utolsó gondolatai. Nem hagytam, hogy a zokogás erőt vegyen felettem, a kezembe vettem a nagyobb borítékot. Kinyitottam és... egy hivatalos papír volt benne. A tartalmát látva végleg elöntött a keserűség. Az ágyamra dőlve rázkódtam. Azt éreztem nem kellett volna így lennie. Nem kellett volna megölnöm a szerelmemet, nem kellett volna szakítani vele. Szembe köptem volna magam. Kevin jelentkezési levele felkavart, teljesen hülyének éreztem magam. Ő is ugyan arra az egyetemre jelentkezett, mint én. Csak miattam itt hagyott volna mindent és mindenkit. Csakhogy ne kelljen elszakadnunk egymástól.
Meg akartam halni, de nem voltam hozzá elég bátor. Aztán álomba sírtam magam...
kedvenc ♥
VálaszTörlésKöszi <3
VálaszTörlés