Eltaszítani valakit valamiért

Fáradtan keltem, a fejem fájt és legszívesebben visszafeküdtem volna. Persze nem feküdtem, mert tudtam, hogy úgysem tudnék aludni. Lassan lecsoszogtam a konyhába, ahol nem igazán találtam senkit. Gondoltam anyuék már elmentek dolgozni, kivettem egy joghurtot, leültem az asztalhoz és a gondolataimba temetkezve fogyasztottam el. Valahol megcsörrent a telefonom, ezért gyorsan kidobtam a kukába a már kiürített poharat, a kanalat bedobtam a mosogatóba és rohantam a szobámba a hangos csörgés után. A kijelzőm Josh neve villogott.
- Haló!- szóltam bele.
- Szia, Drága, csak meg akartam kérdezni mi volt tegnap...
- Idejöttek, átadtak két borítékot és elmentek... ennyi.- mondtam nem túl sok információt közölve.
- Átjössz?
- Persze, úgysincs jobb dolgom. Egyedül vagy?
- A srácok itt aludtak.
- Oké. Akkor fél óra múlva ott vagyok!- leraktam a telefonom és gyorsan elkezdtem készülődni. Felvettem egy laza ruha összeállítást és feltettem egy egyszerű sminket.


Megfésültem a hajam és már kész is voltam. A kulcsomat és a telefonomat a zsebembe mélyesztve, a borítékokat a kezembe véve léptem ki az ajtón, majd sétáltam át a szomszédba.
- Szia!- köszöntem két puszival Joshnak, majd az előtérbe belépve levettem a cipőm. A srácok a nappaliba ültek és valami sorozatot néztek. Oda vetettem nekik egy halk sziát. Josh félre hívott, így bementünk valószínűleg a szobájába.
- Mi volt a levelekben?- a kezébe nyomtam a két papírt, ő pedig erősen koncentrálva olvasta végig mindkettőt. Mikor már látta mindkettő tartalmát felnézett rám és szótlanul megölelt. Nekem nagyon sokat jelent, hogy van egy ember aki szavak nélkül tudja mi esne a legjobban, tudja mikor nem kellenek szavak és azt is tudja mikor kell egy ölelés. Rámosolyogtam Josh-ra, ő pedig biztatóan nézett rám. Leültünk az ágyra és beszélgettünk. Spontán témákról, ami csak jött. Amikor az órára néztem láttam, hogy lassan 2 órája csak dumálunk. Úgy döntöttünk ideje lenne ránézni a srácokra, és reméltük, hogy még nem robbantották fel a házat. Hát hogy is fogalmazzak... a ház nem robbant fel, de egy tornádó végigsöpört rajta. Mindenhol ruhák, nasis zacskók, üres üvegek, tálak, egy galamb (?) és minden amit el lehet képzelni. Még sajt is volt!
- Srácok, ezt mégis hogy hoztátok össze?- kelt ki magából Josh. Vagyis értitek, nem vörös fejjel ordított, de azért ideges volt.
- Hát amíg ti bent dugtatok addig mi megéheztünk, elkezdtünk enni, de Niall felborította a kaját, aztán Zayn szétszórt mindent és végül lett ez!- védekezett Harry.
- Nem érdekel, csak takarítsátok fel!- kérte J.- Egyébként meg tényleg dugtunk és rohadt jó volt!- a végét már mindketten elröhögtük, én még azért úgy éreztem ezért vállon kell csapnom ezt az idiótát. Miután az 5 srác (a többiek már elmentek) összetakarított minden. Természetesen Josh nem segített, nem érezte magát felelősnek a rendetlenségért. Mikor már minden a helyén volt leültünk a kanapéra és csak bámultuk egymást. Elég kínos volt. Nem is tudom, érzem, hogy távolt tartom a srácokat magamtól, de ez így van jól. Mintha Louis a fejembe látott volna azt kérdezte:
- Miért vagy ilyen távolságtartó?- számomra a kérdés kínos volt... nem is kínos, inkább érzékeny téma.
- Lisa egyáltalán nem távolságtartó veletek! Ő ilyen, velem is...- próbált menteni Josh, de nem igazán sikerült, látszott rajta, hogy hazudik.
- Azért vagyok veletek távolságtartó, mert nem akarlak titeket megismerni. Nem fogok mindenkivel életre szóló barátságokat kötni, csak mert már egyszer találkoztunk. Nem vagytok szimpatikusak, nem tartalak titeket jó embereknek. Az oké, hogy jókat röhögtök együtt stb., de igazából tök üresek vagytok. Elvakít titeket a hírnév és kösz, de nekem ilyen barátok nem kellenek!- mindenki, még Josh is megrökönyödve nézett rám. J. kínosan megvakargatta a tarkóját, kínos volt neki, hisz szerintem nem is tudja igazából ki mellett álljon ki.
- Öhm... Lis, beszélhetnénk?- húzott félre. Josh szemébe néztem és vártam, hogy mondjon valamit.- Nem érsz el semmit azzal, hogy megutáltatod magad velük! Ezzel csak engem hozol kellemetlen helyzetbe.
- Tudom és sajnálom, de engem is meg kell értened! Nem akarok barátokat és ha finomabban mondom, akkor nem fogják fel.
- Én megértelek, de kérlek, csak egy kicsit próbáld őket megismerni...
-Te ezt akarod, de most önzőnek kell lennem. Ha már kicsit is megismerem őket megszeretem a személyiségüket...
- Nem tudom erre mit mondhatnék. Megértelek és ezután igyekezni fogok, hogy ne találkozzatok!
- Köszönöm!- eresztettem egy halvány mosolyt a fiú felé. Visszamentünk a többiekhez ahol a srácok láthatóan már túl léptek az előbbi kis incidensen. Leültem a fotelba, majd csak néztem, ahogy a srácok hülyülnek.
- Nem üvegezünk?
- Megint?- kérdezte mindenki szinte egy emberként Louistól.
- Igen, ezt a játékot soha nem lehet megunni!- igazat kellett, hogy adjunk neki. Nem szívesen, de én is a fiúkkal játszottam. Az üveg, mintha csak akart volna valamit tőlem, minden az első köröknél szinte minden második pörgetésnél rám esett a választása. Kikészültem tőle.
- Nos, Lisa, felelsz vagy mersz?- tette fel a kérdést Harry.
- Merek!
- Csókold meg azt a személyt, akit a legjobban utálsz!- nézett rám kihívóan. Hirtelen úgy éreztem, hogy Harryt utálom a legjobban, de ezt nem szerettem volna a tudtára hozni, nem vagyok én idióta, hogy még gyereknapot is szerezzek neki. Közelebb másztam Zaynhez, bár alapból semmi bajom nincs vele mégis őt választottam. Nem kell azt nekik tudni, hogy Josh után ő tűnik a legnormálisabbnak. Lassan közelítettem a srác felé, a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam és az ajkaimat az övéire nyomtam. Azt vártam, hogy majd tűri, ahogy csókolom, de nem reagál semmi. Ehhez képest szinte rögtön áttolta a nyelveit és persze visszacsókolt.
- Minimum 3 percig!- hallottam, hogy Harry ezt ordítja. De Zayn nem állt meg, a derekamat simogatva csókolt, finoman és szenvedélyesen. Nem tagadom, Zayn jól csókol. A tüdőm már alig bírta, de nem érdekelt. Soha többé ne fogok ezzel a sráccal csókolózni, legalább kiélvezem. Hirtelen eszembe jutott kivel csókolóztam utoljára és hogy az mennyire hasonlított erre a csókra. Kevin arca volt előttem és éreztem, hogy arcomon lefolyik egy könnycsepp, de nem töröltem le. Éreztem Zaynen, hogy egyre jobban fogy a levegője és már az én mellkasom is szorult. Gondoltam már letelt a 3 perc, ami egy kicsit sok, de hát oké. Lassan távolodtam Zayntől, majd mogyoróbarna szemeibe néztem. Hirtelen félre pillantottam, majd lassan felálltam és kirohantam a fürdőbe. A helyiségbe beérve a tükörbe néztem és hát nem volt túl szép. A sminkem teljesen elsírtam és nem is volt nálam neszesszeres, hogy megigazítsam. Egy zsepivel töröltem le, már amennyire tudtam.
- Lisa, bejöhetek?- hallottam Josh hangját.
- Persze, gyere csak!- a srác belépett az ajtón és oda állt mellém.
- Mi történt?
- Eszembe jutott Kevin, én nem akartam megcsalni...- szipogtam.
- Nem csaltad meg, ő is így akarná...- ölelt magához. Nem mondtam erre semmit, bár nem hiszem, hogy Kevin így akarná... Mikor nagyjából rendbe szedtem magam visszamentünk és mintha semmi sem történt volna tovább játszottunk. Hát az sem volt semmi. Szinte végig Harry ölében ültem, ez volt a feladat. Nem egy ember volt vizes, tejszínhabos, majonézes vagy paradicsomos. Elég undi volt. Késő este befejeztük a játékot és elkezdtünk nézni egy filmet amint bealudtam...