Eljött a hétfő.

Eljött a hétfő. Bár Kevinnel a lehető legjobb módon váltunk el nem tudtam felkészültem-e arra, hogy találkozzak vele. Mi van, ha köszön? Visszaköszönjek? Fogalmam sem volt, hogy hogy fog rám reagálni. Talán majd mindenkinek elmondja a titkaimat, elhord mindenféle ribancnak és megutál. Fogalmam sincs mit csináljak. Eszembe jutott, hogy kérek egy igazolást, hirtelen lebetegszem vagy valami. Csöngettek. Már rég kész voltam, sminkeltem és felvettem egy jó, nem túl meleg cuccot.. Bár tavasz volt én még mindig úgy éreztem December közepén járunk, mert hideg van és hamar sötétedik. Ezért ha akárki is megkérdezi milyen évszak van én azt válaszolom tél. Aznap pedig kifejezetten meleg volt.


Keresztanyáék már vártak, minden reggel vagy ők visznek suliba, vagy egyedül megyek, vagy Kevinnel de ugye ez már felejtős. Mindenről ő jut eszembe. Bepattantam a hátsó ülésre, majd zenét hallgattam az úton.
- Kicsim, akarsz róla beszélni?- fordult hátra Tris, a keresztanyám.
- Nem!- majdnem elsírtam magam, de vissza tartottam a sírást, vettem egy nagy levegőt és kiszálltam a kocsiból. A lépcsőn felérve besétáltam az épületbe. Az aulában éppen Kevin haverjai sétáltak át. Nagyot nyeltem, majd a terem felé vettem az irányt. Sophia már ott volt, Veronica és Fanny majd csak később jönnek. Izgultam. Kevin ha egyedül jön szinte mindig késik, bíztam benne, hogy ez ma sem lesz másképp.
- Hogy érzed magad?- kérdezte Sophi.
- Jól, tényleg, semmi bajom!- bizonygattam.
- Nekem elmondhatod. Nem baj, ha vannak érzéseid.
- Oké, és tudom. Nos, megkönnyebbült vagyok, de hiányzik...
- Jobb lesz!
- Tudom, nem érdekel már!- mondtam, de talán még én sem hittem el, Sophi csak rám hagyta. Miután megérkezett Nic és Fanny Nic kivételével, 3-an kimentünk a szekrényhez, és abban a pillanatban be is csengettek.Mikor mentünk vissza felé Kevin pont jött fel a lépcsőn. Próbáltam elkerülni a tekintetét, a szívem hevesen dobogott, próbáltam nem sírni. Rám féloldalasan rám mosolygott. Mosolygott. De miért? Szánalmasnak tart? Utál? Szeret? Úr isten, nem tudom. Miután túl voltunk az első találkozáson elkezdődtek az óráim. Egész nap csak kattogott az agyam, nem tudtam koncentrálni. Idegesített. Délután aztán megkajáltunk, utána pedig mi négyen lányok ki ültünk a padra. Mióta betiltották a focit az udvaron a fiúk valami hülye fejelgetős játékot játszanak. Fanny és Nic úgy gondolta ők is beállnak, és ott volt Kevin is. Elég szarul éreztem magam ez miatt. Szarul esett, hogy oda mentek miközben nekem szükségem lett volna rájuk....
Eljött az este én pedig dühös voltam. Nem gondoltam komolyan, de olyanokat vágtam a lányok fejéhez, hogy mekkora seggnyalók és szar barátok.