Gyorsan sminkeltem, majd csak megfésültem a hajam és kész is voltam. Szokásosan a kocsi hátsóülésére bepattanva tetem be a fülesem. Az út felén zenét hallgattam.
- Lis, hogyhogy nincs itt Kevin?- kérdezte Tris.
- Hát... igazából szakítottunk... tegnap is a miatt voltam olyan elkenődött!
- Sajnálom! Mi történt?
- Semmi sem történt, közös megegyezés volt, csak azért hiányzik... tudod, költözünk és nem akartunk távkapcsolatot!
- Fiatal vagy, még lehet sok barátod.
- Tudom, de mégis csak Kevin volt az első...- ezzel le is zártuk a beszélgetést. Az út hátra lévő részében kifelé bámultam az ablakon és gondolkoztam a tegnap délutánon. Hogy most mi lesz, akarnak-e velem beszélni... én hívjam el őket beszélgetni, majd ők jönnek oda... nem tudtam. Miután megérkeztünk a szokásos útvonalon eljutottam a teremig. Sophi már ott volt.
- Szia!- köszöntem.
- Szia! Mi van Fannyékkal?- Sophi be van avatva, tegnap végig követte az egész vitát.
- Nem tudom. Nem gondoltam komolyan és remélem ők sem vették. De ha igen is szerintem megbeszélhető. Vagyis remélem. Kb. tíz perc múlva megjött Veronica is. Leült a helyére és köszönt. Eddig jó. Elkezdett valamit mondani, de már nem emlékszem.
- Lis, ki jössz?- kérdezte Nic. Bólintottam majd elindultunk.- Azt hiszem van mit megbeszélni...- kimentünk az erkélyre és először a korlátra támaszkodva csak hallgattunk.
- Amiket tegnap írtam... szóval nem gondoltam halálosan komolyan. Csak szarul esett, hogy leszarjátok az érzéseimet!
- Mi nem szartuk le. Csak nem gondoltunk bele. De ha egy pillanatra is megálltunk volna és belegondoltunk volna te mit érzel biztos, hogy nem mentünk volna oda.
- Jó, nem is az, hogy oda mentetek, hanem, hogy utána úgy csináltatok, mintha nem történ volna semmi...
- Mert nem is történt!
- De történt és ezt te is tudod. Nem nagy dolog, de ha szakítanak veled az ilyen kis dolgok is sokat számítanak...
- Jó, tudom, de mondom, nem gondoltunk bele!
- De utána sem. mikor chateltünk. Nem érdekel, ha mindenféle hisztis picsának gondoltok, csak ne beszélj ki!
- ÉN?
- Igen. Peternek.- na, igen, Peter. Kevin legjobb barátja. 1 évvel ezelőtt megbíztam benne, de aztán rájöttem, hogy mindenkinek ribizik engem és azt akarja, hogy utáljon Kevin. Ja, és nem csak akarja, hangot is ad neki. Szinte minden nap elmondta Kevinnek, hogy én mekkora egy szar ember vagyok és jobban járna, ha szakítana velem és össze jönne Kiaraval aki egyébként az ő volt csaja. Mármint Peteré. Az is egy szép történet. Két hétig jártak, Peternek előtte is tetszett Kiara, csak ő akkor még Aronnal járt. Peter ezt is megoldott, szétszakította őket és össze jött Kiaraval. Szóval egy idegesítő, szar alak.
- Én biztos, hogy nem!- tagadta Nic.
- Ha te nem is, Fanny 1000%, hogy igen. Láttam egy screenshot-ot!
- Az lehet, de én biztos, hogy nem!- nem tudtam igazat mond-e. Aztán még átbeszéltünk pár dolgot és vissza mentünk a terembe.
- Akkor béke van?- kérdeztem meg biztonság kedvéért.
- Pease!- nevetett. Fanny csak rosszallóan nézett. Nem tetszik ez nekem. Órák után délután a csapat megint szétvált. Engem és Sophit otthagytak a francba a többiek. Hát oké. Mit mondott Nic?
- Semmit, megbeszéltük.- ennyivel le is zártam. Ezután pedig haza mentünk. Szokásosan az interneten lógtam amikor Sophi rám írt.
- De most biztos, hogy kibékültetek?- mondta ezt már Skypeon.
- Igen, de miért?
- Hát... nem akarlak megbántani meg semmi, meg nem akarom széttiporni a barátságotokat, de Peternek azt mondta, csak úgy tesz, mintha szeretne...- mi a fasz? Már elnézést, de nagyon felidegesített. Fogalmam sincs mi folyik itt. Elvesztettem a pasimat és most a barátaim... oké, magamnak okoztam, de azt hittem minden rendben Niccel. Mi van itt körülöttem? Kellett volna tanulnom az érettségire, de nem tudtam koncentrálni
Siess! <3
VálaszTörlésSietek! Köszi, hogy komiztál!
VálaszTörlés